1. Függesztett horgászmódszer:
A márna szájhelyzete meglehetősen egyedi, a felső állkapocs hosszabb, mint az alsó. Etetéskor először a felső állkapocs éri a zsinórt. Ha a damil magasra, a damil pedig alacsonyra van állítva (például 5-ről 2-re állítva), az alzsinór egyenes, és a horog már lefelé mozdult, mielőtt belépett a bójába. A bot felemelése nem ütheti el a hal száját, így a horog csekély aránya; Tekintettel arra, hogy a márnák táplálkoznak, célválaszuk kicsi. Ezért a bójás horgászatot a vízmélység, a hal állapota és az étvágy alapján kell meghatározni: a jó étvággyal tompábban lehet fogni (például 0 vagy 2-re igazítva), míg a rossz étvágy miatt a horgászat kevésbé mozgékony, ill. tompa (például 2-re vagy 2-re állítás). Általában a csalival való horgászat során vízszintesre kell állítani a 1-2 szemet, és hagyni, hogy a két csali a fenéken feküdjön, így a hosszabb állkapcsú márnák könnyebben megharaphatják és lenyelhetik a csalit. Az első szem hullámzó mozgását az ívelt alvonal szűri ki, és a következő harapás a halat éri.
Evés után a márnának nem kell felemelnie a fejét, hogy egyensúlyba hozza testét, a horgászcsapat pedig lassú, de ritkán fordul elő jelküldés, ami megnehezíti a nyomok megfigyelését. A jelzés múlékony, a horgásznak meg kell ragadnia a lehetőséget, és határozottan fel kell emelnie a botot.
2. Dobóbot táplálékkal és robbanóhorog horgászmódszerrel:
A dobóbotos robbanékony horog horgászmódszer nagyon hatékony márna fogására, nagy halfogásokkal és kevesebb halfutással. Ha alacsony a halsűrűség, vagy a halak mély vízben vannak, a dobóbotos robbanóhorog horgászmódszer jobban betöltheti a szerepét.
A csalit tartó rugót el kell távolítani a robbanó horogcsoportról. A robbanásveszélyes csali főként porított, nem tapadó, könnyű hópehelylisztből, durva korpából, búzacsírából, hallisztből stb. áll, és némi kukoricalisztet vagy ragadós lisztet kell megfelelően hozzáadni, hogy a csalicsoport körülbelül 10 percig olvadjon. miután belépett a vízbe.